Egy aranyos zöld kígyó nyújtózott fent az erdő leghatalmasabb fáján. Aludt csöndesen, időnként felszisszent. A napon melengette így magát. Egy nyuszi járt éppen arra, ott ugrált a fa körül. A kígyó megérezte a neszt és lenézett. Ssszzzz sssszz hát te mit keresel itt? kérdezte mérgesen. Ééén… nézett fel a nyuszi. Remegő hangon így szólt a kígyóhoz: Egy kötelet keresek, hogy vizet tudjak húzni a kútból. Azt hittem kötél vagy…. Kötél, ééén??? Mindjárt felfallak!! kiáltott le a kígyó. A nyuszi remegett félelmében, de erőt vett magán és azt felelte. Ha segítesz, mutatok neked egy még hatalmasabb, még terebélyesebb fát. A kígyó elgondolkodott magában… ha húzok vizet, kapok egy nagyobb fát és még a vacsorám is készen…elmosolyodott és így felelt: Rendben, most az egyszer…azzal lekúszott a fáról. A nyuszi remegő térdekkel ugrált a kútja felé, utána suhant halkan a kígyó. Odaértek a kúthoz a nyuszi halkan mondta: Ott a vödör kígyó és kérlek húzz vizet, ahogy megegyeztünk. A kígyó a farkával megfogta a vödröt leereszkedett a kútba és hozott fel vizet. Ezzel megvolnánk – mondta és elmosolyodott. Kígyó még nem végeztél, látod ott van a többi vödör. – rábökött még három másik vödörre. Na jól van – ráncolta a homlokát a kígyó és lebukott egyszer, kétszer, háromszor, aztán a nyuszira nézett. Még…elbukott kicsit a hangja a nyúlnak... ott van még 5 vödör, amit nem vettél észre. A kígyó mérges volt…de lebukott mégiscsak egyszer, kétszer, háromszor, négyszer és ötször és felhúzta vizet. Mikor már ötven vödröt is felhúzott a kígyó, fáradtan és nyúzottan nézte a nyulat…Hol van az a fa? kérdezte. Kövess – felelte a nyúl. A kígyó követte, követte, de csak nem akartak odaérni. Ahogy fáradt úgy lett egyre lassabb és lassabb. A nyúlnak se kellett több úgy eliszkolt, mint a csuda. A kígyó ott nézett maga elé, fáradtan, éhesen…ha elkaplak- mondta és azon nyomban elnyomta az álom.