Tudjátok milyenek a borzok? Nos nekem a nagyapám sokat panaszkodott rájuk a tanyán. Bizony beszöktek és mind éhes és mohó volt. Az egyik borz, amelyiknek hiányzott egy csíkja a legmohóbb volt mind között. Kis telhetetlen. Egyszer képzeljétek olyan dagadtra edte magát, hogy a bundája fele a kerítés alján maradt. Onnan lehetett tudni bizony-bizony borzok jártak a tanyán. Mérges is volt a család a kis borzra. Így aztán a következő alkalommal nem vitték magukkal, nehogy gond legyen. Szegény éhesen és durcásan ücsörgött a ringlófák árnyékában. Este jöttek haza többiek és hoztak neki is ennivalót, de olyan, de olyan durcimurci lett, hogy az orrát fennhordva elment egészen a ringlófák között megbúvó régi kúthoz, leült és énekeleni kezdett. A család többi tagja eltette az ennivalót, mert tudták éhes lesz ez a kis bélpoklos. Kizárt, hogy kibírja a kis gömböc evés nélkül. Tudnotok kell, nemcsak mohó volt, hanem bizony makacs is. A kis borzacska azonban a család nagy meglepetésére kitartott. Nem evett, sőt amíg a többiek élelem után kutattak ő maga is élelem után eredt. Felfedezte a környéket, megismerkedett más állatokkal, nyulakkal, őzekkel még mókusokkal is. Hamarosan fel is tűnt a családnak, hogy a kis gömböc nem gömböc és nem is eszi meg, amit hoznak neki. Végül a család egyik tagja úgy döntött titokban otthon marad és kilesi a kis borzacskát. Követte is egész álló nap. A nap végén odament a családhoz és csak annyit mondott: ’Felnőtt’.
