Élt egyszer egy öregember a tanyáján. Messziről jöttek hozzá fiatalok, hogy főzetével gyógyítsa őket. Egy nap azonban arra ébredt az öregember, hogy lebetegedett és magas láz gyötri. Nagy nehezen kikecmergett az ágyából és készített magának is egy főzetet. Megitta, de a betegség napok múltán is vele volt. Igy aztán felvette a bőrkabátját és útnak eredt, hogy találjon valakit, aki meggyógyítja, őt a gyógyítót. Az öregember belül szomorú lett, de ment és ment. Mígnem találkozott egy magányos kutyussal. Kérdi a kutya ’Olyan sápadt vagy, betegség lakozik benned?’ ’Igen’ felelte az öreg elhaló hangon. ’Hadd szagoljalak meg és megmondom a betegséged és elárulom a gyógyírt, ha befogadsz.’ Az öreg beleegyezett. A kutya megszaglászta körbe-körbe és hangosan ugatott egyet. ’El vagy átkozva és hogy megtörd az átkodat hat napon át sós vizet kell innod és sovány csirkehúst kell fogyasztanod.’ Az öreg szót fogadott, a betegség pedig alábbhagyott, a kutya pedig vele maradt. Az öreg el is nevezte Hubának. Huba egyik éjszaka az öregembert hangos ugatásával ébresztette fel. Az öreg kiszaladt és kérdezte mi történt. ’Itt járt, aki elátkozott.’ -mondta a kutya. Az öreg hiába bámult a sötétbe nem látott semmit. Megtörtént még vagy háromszor is, mikor az öreg megfigyelte, hogy minden évben ugyanazon az éjszakán jelenik meg az átokhozó, így aztán a legközelebbi alkalom éjszakáján a kapu mellett leült a puskájával és figyelt a kutyájával, akit csöndre intett. Éjfél körül meg is jelent egy fiatal lány. Huba alig bírta megállni, hogy ne ugasson. Az öreg előkapta a puskáját és betessékelte a lányt a házba és leültette az asztal mellé. A kutya morogva leült és a lányt bámulta. A lány nem szólt egy szót sem.

’Elátkoztál! Bár meggyógyultam, de nem jönnek többé hozzám.’ mondta az öreg keserűséggel a hangjában.

’Nem átkoztalak el csak elvettem a varázserődet.’ felelte a lány.

’Miért tetted?’ kérdezte az öreg.

’Mert meg szerettem volna gyógyítani a családomat.’  

’Meggyógyultak?’ lágyult meg az öreg hangja.

’Elmentek, itthagytak.’ felelte a lány elcsukló hangon, így évek óta erre járok, de nem mertem bejönni segítségért.’

’Hisz nálad a varázserőm.’

’A tudásod nélkül mit sem ér a varázserőm.’ ekkor már sírt a lány. Az öreg nézte-nézte, majd főzött neki egy italt. A lány nem vette el, hanem meghintette varázslattal, és kérte az öreget, hogy igya meg. Az öreg nem tudta mire vélni a kérést, de megitta az italt, de nem történt semmi.

’Fáradt vagyok, itt alhatnék?’ kérdezte a lány csöndesen. Az öreg egyre jobban összezavarodott, de intett a lánynak és férőhelyet készített neki. Huba pedig odafeküdt a lány lábához. Reggel, amikor az öreg kinyitotta a szemét erősnek és egészségesnek érezte magát. Kiszaladt és megnézte magát a tükörben újra fiatal volt. Még aznap megkérte a lány kezét és együtt maradtak, míg meg nem haltak.