Gurult egy kis tojás a domboldalon le egészen a völgybe. Ott még imbolygott, azán sütötte-sütötte a nap. Tudjátok ki lakott benne? Hmm.. nem volt se tojástestvére, se fészke, se mamája, magában ácsorgott, vagy inkább ült ott a fűben és napozott, mígnem felrepedt a héj és előbújt belőle egy pelyhes szürke kiscsibe. Csetlett botlott és elindult csipogva a mezőn, estére elfáradt felborzolta a pihéit és elaludt. Reggel aztán, ahogy kinyitotta kis szemeit meglátott egy másik tojást….akinek nem volt se tojástestvére, se mamája, magában ácsorgott. Tudjátok ki lakott benne? Hmm…a kis kíváncsi csibe a csőrével megbökte a tojást, és nem mozdult…várt, majd megbökte ismét és ismét várt. Ismételgette még vagy hétszer, de tán tízszer is. A kis tojás bizony hogy megrepedt az egyik oldalán és a repedés végig szaladt jobbra is és balra is. Előbújt egy kissikló. A csibe úgy megijedt, hogy elkezdett szaladni, a kissikló meg utána iramodott. Kergetőztek napestig…mikor már mindketten kimerültek az estében és félelemben összebújva elaludtak a csillagos égbolt alatt. A sikló felriadt. Neszt hallott. Felébresztette a csibét is. Figyeltek. Vajon mi lehet? Vajon ki lehet? SSSS…sszzp….sszp..sss.tapp..tapp..nyamm…nyamm… micsoda zajok. Honnan jön? Mindketten követték a zajt a fejükkel. Gyorsan jött hol innen, hol onnan, mintha ugrálna. Ez ugrál! Állapították meg. Tapppp…jött a bokorból az ugrás és megállt előttük egy nyuszi. Kik vagytok? kérdezte. Egyedül vagytok? tette hozzá. A siklócska és a csibe nem szóltak semmit, mert még mindig lehetett hallani a furcsa zajokat. Tapp, tapp, tapp…még három nyuszi bújt elő. Anya! mondták egyszerre…olyan aranyosak!!!! Velünk jöhetnek??? zsongták a mamájuknak. A mamanyuszi hátranézett és annyit mondott mostanra már egy, kettő, három, négy, öten vagyunk.