A róka napokig aludt, mert eltörte a bokáját és nem tudott lábra állni. A csont lassan forrt. A róka egyre éhesebb és éhesebb lett. Amikor már úgy érezte van ereje, hogy vadászatra induljon, még mindig csak bicegett. A vadászathoz gyorsaság és éberség kell gondolta magában, de az éhség miatt így sántítva is nekivágott. Aznap egyébiránt esett, ködös és párás volt a levegő. Nézte a gyorsan elröppenő madarakat, az elugráló nyulakat, békákat. Minden gyors volt, legalábbis hozzá képest. Mikor már nem bírta tovább a bokája lehuppant az átázott földre és csapdákon gondolkodott. Az jó lenne, ha valami ezzel kapcsolatban bevillanna. A gödörásás találtatott jó ötletnek, de vajon bírja -e a bokája. Aztán az oduján töprengett, és akkor bevillant egy ötlet. Elmosolyodott. Kipucolta az odúját, és elköltözött. Napokig nem nézett utána, mindezidáig kukacokon élt. Pfuj –  grimaszolt, amikor ezt kellett ennie. A bokája közben szépen gyógyulgatott. Két hét elteltével nekivágott, és egy bokor mögül leste az odúját. Beköltözött oda egy sündisznócska. ’ÓÓ’ – nézte az odút a róka. ’A nemjóját’ – sziszegett a foga között. Megint leült a földre és a múltkorin gondolkodott. ’Itt a lehetőség, itt a lehetőség.’ – mondogatta magának. Kell még egy jó ötlet. Két napig ült elmélázva. Aztán kora hajnalban a sündisznó odúja elé feküdt és egyenesen az alvó sündisznót nézte. Nézte, nézte, aztán erőt vett magán bement az odúba és lefeküdt mellé csöndesen, aztán mögé somfordált. Közben úgy vélte meggyógyult a bokája is. A sündisznócska ébredezett. Kidugta fitos orrát, megnyújtóztatta a lábacskáit. Álmosan ásított egyet és indulni készült. A róka ekkor óvatosan megfogta a szájával a süni tüskéjét, akárhogy szúrt is. A süni megrezzent és összegömbölyödött. A róka nem engedte el. Ott lógott a róka szájában. Meglendítette feldobta, aztán ismét és ismét és ismét. A süni szédült, egyre jobban és jobban. A róka mit sem törődve a fájdalommal, egyre csak dobálta és dobálta. A süni ekkor elengedte magát. Ott feküdt háton kinyúlva és szédelegve. A róka hangosan nevetett. Már éppen készült megenni, amikor egy hatalmas orr dugta be az odúba magát. Mit csinálsz rókakoma? – kérdezte mély hangon. Megeszem a sünit felelte és nevetett. Nem tudom ki vagy, de nem férsz be. Ekkor hatalmasat reccsent a fa és kidőlt. Egy méretes medve állt és nézett a rókára. Most szépen hord el az írhádat! vetette oda a medve. A róka nézte nézte. Oda az odú, oda a vacsora. Nem ment el, csak ült és nézett maga elé. Ránézett a sünire, a süni a rókára. Végül nem tudni mi történt, mert ez titok marad, de a rókának nyugodt odúja lett egy almafa alatt.

Benedek szokásos sétájára indult, amikor is bogarakat gyűjtött. Imádta őket. Volt is otthon egy füzete, ahová lejegyzetelt és lerajzolta az összeset. Aznap azonban messzebb merészkedett. Megpillantott egy szarvasbogarat. Lehajolt érte és akkor hopp egy madár szállt a vállára. Benedek megrezzent, de meg se mert mozdulni. Szia! – mondta a kismadár. Indulj el ezen az úton! én sokat repkedtem felette tudom hova visz! azzal elrepült. A kisfiú kíváncsian elindult. Ment, ment, amikor egy pocokba botlott, úgy, hogy majdnem elesett. Szia! -mondta mosolyogva. Nézd mögöttem az ösvényt! Jó helyre visz és minden nap ezen jövök-megyek! – mondta és azzal elment. Benedek nézte-nézte, morfondírozott egyet magában, de olyan kíváncsi lett, hogy elindult az ösvényen. Már egészen hosszú utat tett meg, mikor hátulról meglökte valami. Megfordult, hát egy őzike állt és nézett rá szelíden. Szia! Látod mögöttem az erdei utat, én minden nap ezen az úton járok és egy csodálatos helyre visz! azzal elszaladt. Benedek nézte az ösvényt, aztán az erdei utat. Hosszú percekig gondolkodott mitévő legyen, de kíváncsisága győzött és elindult az erdei ösvényen. Egész álló nap gyalogolt és az erdőbe ért. Rengeteg különleges bogarat vett észre. Nem habozott rögtön begyűjtötte mind. Egyre azonban nem figyelt, hogy hol is lehet az erdei ösvény. Este lett és Benedek hiába kereste az utat. Lehuppant az egyik fa tövébe és könnyes szemekkel elaludt. Reggel a nyomain próbált visszajutni az útra, de nem járt sikerrel. Aztán fogta magát és ment amerre gondolta. Kiért egy tisztáshoz, ahol észrevett egy patakot. Elindult hát a patak folyásirányába, reménykedett, hogy előbb vagy utóbb kijut. Észre is vett egy házikót. Bekopogott. Semmi. Benézett az ablakon, tisztaságot és rendet látott. Reménykedve, éhesen és fáradtan leült az ajtó elé, hátha jön a kis ház gazdája. Igaza lett, hamarosan feltűnt egy vadász. Szervusz! - köszöntötte. Eltévedtem. - felelte Benedek. A vadász elmosolyodott és hazavitte. A mamája könnyes szemekkel átölelte. Ugye többet nem tévedsz el kis zsivány!

Töri Tibi a daru mindig mindent összetört, kivéve az acélt és a téglát. Egy építkezésen dolgozott. Minden este a kedvenc kőből készült mackójával aludt és nagyon szeretett vele lenni. Egyik nap annyira kapkodott, hogy eltörte a játékát. Ezernyi apró darabra hullott szét. Barátja a markoló próbálta vigasztalni szegényt. Sajnos csak az egyik nagyobb darabka maradt meg, amiből kifaragtak neki egy új macit.

Egy aranyos zöld kígyó nyújtózott fent az erdő leghatalmasabb fáján. Aludt csöndesen, időnként felszisszent. A napon melengette így magát. Egy nyuszi járt éppen arra, ott ugrált a fa körül. A kígyó megérezte a neszt és lenézett. Ssszzzz sssszz hát te mit keresel itt? kérdezte mérgesen. Ééén… nézett fel a nyuszi. Remegő hangon így szólt a kígyóhoz: Egy kötelet keresek, hogy vizet tudjak húzni a kútból. Azt hittem kötél vagy…. Kötél, ééén??? Mindjárt felfallak!! kiáltott le a kígyó. A nyuszi remegett félelmében, de erőt vett magán és azt felelte. Ha segítesz, mutatok neked egy még hatalmasabb, még terebélyesebb fát. A kígyó elgondolkodott magában… ha húzok vizet, kapok egy nagyobb fát és még a vacsorám is készen…elmosolyodott és így felelt: Rendben, most az egyszer…azzal lekúszott a fáról. A nyuszi remegő térdekkel ugrált a kútja felé, utána suhant halkan a kígyó. Odaértek a kúthoz a nyuszi halkan mondta: Ott a vödör kígyó és kérlek húzz vizet, ahogy megegyeztünk. A kígyó a farkával megfogta a vödröt leereszkedett a kútba és hozott fel vizet. Ezzel megvolnánk – mondta és elmosolyodott. Kígyó még nem végeztél, látod ott van a többi vödör. – rábökött még három másik vödörre. Na jól van – ráncolta a homlokát a kígyó és lebukott egyszer, kétszer, háromszor, aztán a nyuszira nézett. Még…elbukott kicsit a hangja a nyúlnak... ott van még 5 vödör, amit nem vettél észre. A kígyó mérges volt…de lebukott mégiscsak egyszer, kétszer, háromszor, négyszer és ötször és felhúzta vizet. Mikor már ötven vödröt is felhúzott a kígyó, fáradtan és nyúzottan nézte a nyulat…Hol van az a fa? kérdezte. Kövess – felelte a nyúl. A kígyó követte, követte, de csak nem akartak odaérni. Ahogy fáradt úgy lett egyre lassabb és lassabb. A nyúlnak se kellett több úgy eliszkolt, mint a csuda. A kígyó ott nézett maga elé, fáradtan, éhesen…ha elkaplak- mondta és azon nyomban elnyomta az álom.

Gurult egy kis tojás a domboldalon le egészen a völgybe. Ott még imbolygott, azán sütötte-sütötte a nap. Tudjátok ki lakott benne? Hmm.. nem volt se tojástestvére, se fészke, se mamája, magában ácsorgott, vagy inkább ült ott a fűben és napozott, mígnem felrepedt a héj és előbújt belőle egy pelyhes szürke kiscsibe. Csetlett botlott és elindult csipogva a mezőn, estére elfáradt felborzolta a pihéit és elaludt. Reggel aztán, ahogy kinyitotta kis szemeit meglátott egy másik tojást….akinek nem volt se tojástestvére, se mamája, magában ácsorgott. Tudjátok ki lakott benne? Hmm…a kis kíváncsi csibe a csőrével megbökte a tojást, és nem mozdult…várt, majd megbökte ismét és ismét várt. Ismételgette még vagy hétszer, de tán tízszer is. A kis tojás bizony hogy megrepedt az egyik oldalán és a repedés végig szaladt jobbra is és balra is. Előbújt egy kissikló. A csibe úgy megijedt, hogy elkezdett szaladni, a kissikló meg utána iramodott. Kergetőztek napestig…mikor már mindketten kimerültek az estében és félelemben összebújva elaludtak a csillagos égbolt alatt. A sikló felriadt. Neszt hallott. Felébresztette a csibét is. Figyeltek. Vajon mi lehet? Vajon ki lehet? SSSS…sszzp….sszp..sss.tapp..tapp..nyamm…nyamm… micsoda zajok. Honnan jön? Mindketten követték a zajt a fejükkel. Gyorsan jött hol innen, hol onnan, mintha ugrálna. Ez ugrál! Állapították meg. Tapppp…jött a bokorból az ugrás és megállt előttük egy nyuszi. Kik vagytok? kérdezte. Egyedül vagytok? tette hozzá. A siklócska és a csibe nem szóltak semmit, mert még mindig lehetett hallani a furcsa zajokat. Tapp, tapp, tapp…még három nyuszi bújt elő. Anya! mondták egyszerre…olyan aranyosak!!!! Velünk jöhetnek??? zsongták a mamájuknak. A mamanyuszi hátranézett és annyit mondott mostanra már egy, kettő, három, négy, öten vagyunk.

Élt egyszer egy róka, aki egy nagy és terebélyes fa tövében lakott. Imádta, sosem szeretett onnan elmozdulni. Volt egy kényelmes ürege is. Nyáron hűvös volt, télen pedig jó meleg. Nagyon ritkán ment el alóla, csak amikor már rettentően korgott a gyomra. Nos ez pont egy ilyen nap volt. Ült és azon gondolkodott hangosan mit egyen. Nyulat? Neee azt! -csiripelte egy kismadár a faágon. Tyúkot tán? - vágott vissza. Neee azt! Mit egyek hát? Sünit! hangzott a magasból… Sünit? Sünit! Úgyse tudod megenni – nevetett most már az egész madársereg. Dehogynem! Úgy felfalom, csak figyeljetek! – felelte nevetve a róka, aztán nagy mohón elindult. Kereste is egyik bokortól a másikig, de nem lelt sündisznócskát. Megérezte a nyúl szagát, aztán a tyúkok illatát, de nem-nem, ment tovább. Már amikor egészen elfáradt, akkor megpihent egy nagy almafa alatt, ahol egy kis kupac almát látott. Nézte jobbról, balról, felülről, megszagolta. Ez egy sündisznó és elmosolyodott. Süni! - kiáltotta el magát, mire a kis tüskés elődugta az orrát és megkérdezte: Mit szeretnél? Megeszlek! - felelte a róka. Nevetett a süni: Engem? A róka lelökte az egyik almát a tüskékről. Erre ledobta az összes almát, azonnal előbújtak a tüskéi. A róka nézte jobbról, balról, felülről, aztán a mancsával felborította a hátára. Na most megeszlek! Odakapott, mire a kis süni mit csinált? Jól összegömbölyödött. A róka szája tele lett tüskékkel prüszkölt, nyüszített. Te nyavalyás! - kiáltott és megkordult jó hangosan a gyomra. Remegett is ám alatta a föld. A kis süni ránézett. Éhes vagy? - kérdezte. Kérsz egy almát? Azzal a róka mérgesen elhordta az irháját.