Élt egyszer egy róka, aki egy nagy és terebélyes fa tövében lakott. Imádta, sosem szeretett onnan elmozdulni. Volt egy kényelmes ürege is. Nyáron hűvös volt, télen pedig jó meleg. Nagyon ritkán ment el alóla, csak amikor már rettentően korgott a gyomra. Nos ez pont egy ilyen nap volt. Ült és azon gondolkodott hangosan mit egyen. Nyulat? Neee azt! -csiripelte egy kismadár a faágon. Tyúkot tán? - vágott vissza. Neee azt! Mit egyek hát? Sünit! hangzott a magasból… Sünit? Sünit! Úgyse tudod megenni – nevetett most már az egész madársereg. Dehogynem! Úgy felfalom, csak figyeljetek! – felelte nevetve a róka, aztán nagy mohón elindult. Kereste is egyik bokortól a másikig, de nem lelt sündisznócskát. Megérezte a nyúl szagát, aztán a tyúkok illatát, de nem-nem, ment tovább. Már amikor egészen elfáradt, akkor megpihent egy nagy almafa alatt, ahol egy kis kupac almát látott. Nézte jobbról, balról, felülről, megszagolta. Ez egy sündisznó és elmosolyodott. Süni! - kiáltotta el magát, mire a kis tüskés elődugta az orrát és megkérdezte: Mit szeretnél? Megeszlek! - felelte a róka. Nevetett a süni: Engem? A róka lelökte az egyik almát a tüskékről. Erre ledobta az összes almát, azonnal előbújtak a tüskéi. A róka nézte jobbról, balról, felülről, aztán a mancsával felborította a hátára. Na most megeszlek! Odakapott, mire a kis süni mit csinált? Jól összegömbölyödött. A róka szája tele lett tüskékkel prüszkölt, nyüszített. Te nyavalyás! - kiáltott és megkordult jó hangosan a gyomra. Remegett is ám alatta a föld. A kis süni ránézett. Éhes vagy? - kérdezte. Kérsz egy almát? Azzal a róka mérgesen elhordta az irháját.